A napfény illata

Montessori a gyerekszobában

Minél egyszerűbb, annál jobb.

 

Az egész történet körülbelül három évvel ezelőtt kezdődött nálunk, amikor  lassan azt is mondhattuk volna, hogy a családunk révbe ért, túl voltunk már válásokon,   nehéz anyagi helyzeten, komoly betegségeken, nagy anyagi válságokon, munkanélküliségen, költözésen. Kezdtünk jobban élni.

És bár családi programokra jártunk, barátokkal találkoztunk, megengedhettük magunknak a nyaralást, egy-egy kirándulást, a gyerekeknek játékokat, valahogy mégis mindenki feszült volt: állandóan rohantunk, sok volt a feladat, a munka, a program.

A lakás sokszor szaladt, bár én folyamatosan úgy éreztem, hogy semmi mást sem csinálok, csak folyton rendet  rakok, és takarítok. A vasalásra váró ruhák Mount Everest-ként meredtek az ég felé.

Valahogy nem volt megállás. És bár külön-külön minden dolog szupernek tűnt,  mégis úgy éreztük magunkat, mintha versenyistállóban lennénk.


Fura mód érthetetlennek tűnt ez a feszültség, hiszen most már örülnünk kellene. Túl sok tárgy, túl sok feladat, program: magunkat temettük alájuk.


Aztán valahol olvastam a slow mozgalomról, és megpróbáltam tudatosabban megélni a jelent: kicsit csökkenteni a munkát, és lassítani a tempón. A családin is. És jobb lett.

 

De még ott voltak a tárgyak, fontosak és kevésbé fontosak, régiek és újak, amik összenyomták az életterünket, ott kiabáltak a polcokon, szekrény tetején, fiókból kikandikálva, és nem hagytak minket nyugodtan aludni.


Aki volt már nehéz anyagi helyzetben, az jobban ragaszkodik minden tárgyhoz, amit valaha megszerzett, a túl sok gyerekholmihoz, ami jó lesz még a másik gyerkőcnek, vagy hasznosítjuk másként, a túl sok csecsebecséhez,  bögréhez, játékhoz, bútorhoz. 


Nálunk sem ment túl könnyen az a folyamat, hogy megszabaduljunk ezektől. A kidobás egyszerűen szentségtörés lett volna, így aztán módszeresen kezdtem elajándékozni, eladni, felajánlani a cuccainkat.

Fura dolog, de mikor leszedtem a hűtőről a mágneseket, sokkal nyugodtabb lett a kisfiam a vacsora közben.


Túl sok játék, túl sok választási lehetőség

 

 A legtöbb feleslegünk ruhákból és játékokból volt. A gyerekek nagy részükkel nem játszottak, sok játék rendezetlenül volt dobozokba dobálva. És bár nagyon sok – jó – játékuk volt, mégis mindig újabbat akartak, mert valahogy úgy érezték, nincs mivel játszaniuk.

A szinte folyamatosan rendezetlen környezet pedig nyugtalanná tette őket.

És persze a rendrakás is örökös feszültség forrása volt.

Ahogyan a Montessori módszerben is szerepel,  a gyereket olyan dolgok vegyék körül, amire valóan szüksége van. A  “jó Montessori megoldás” szerint a polcokon ne legyen túl sok játék, és azok szellősen legyenek elhelyezve, és persze legyen meg minden darabjuk. 

Ezért a gyerekekkel megbeszéltük, hogy a játékok egy részétől megválunk. Fontos volt, hogy ők is beleegyezzenek, és ne elvegyük tőlük a kis dolgaikat, ezért azt a megoldást választottuk, hogy ők válogatják ki, mi az, amitől könnyen megválnak, és mi az, amit szeretnének megtartani.

Őrület, hogy csak kis játékautóból 50 db felesleget sikerült kiválogatniuk, és még így is maradt otthon egy kisebb készlet.

Eladó: Bambino LÜK készlet 12 db munkafüzettel.

Mivel a gyerekek olyan korban vannak, ahol már a pénz is motiválja őket, ezért azt is megbeszéltük, hogy a játékok nagy részét eladjuk, és a pénzt ők kapják meg: gyűjtögethetik, vagy vehetnek belőle valamit, ha akarnak (éppen aktuális a bicikli csere nálunk). Abba is beleegyeztek, hogy a játékok egy részét eladományozzuk.

Eladó: mesélő könyv, 6 db mesével.

A felesleges holmik eladásának számos módját próbáltuk már: most a cél az volt, hogy viszonylag gyorsan, kényelmesen adjuk el a cuccokat, így az önkiszolgáló bolhapiacot választottuk, és a játékok a Garmadába kerültek.

A Garmada Önkiszolgáló bolhapiacon polcokat lehet bérelni, és az ottani eladók értékesítik a holmijaidat. Néhány nappal korábban be kell jelentkezni, majd a megbeszélt időpontban bevinni a holmikat, és elrendezni a polcokon.

Mi előtte a gyerekekkel felcímkéztük, beáraztuk a játékokat, amit nagyon élveztek, még a leltár készítésében is segédkeztek.

Az árukat befotóztuk, és a Garmada  Facebook oldalán reklámoztuk is. Nagyon izgultak napról napra, mit sikerült eladniuk, és mennyi pénzük gyűlt össze.

A bérleti idő lejárta után boldogan vették át a járandóságukat, a játékok egy részét pedig fel tudtuk ajánlani civil szervezeteknek, mert itt arra is volt lehetőség, így kicsit jótékonykodtunk is.

Otthon pedig ezalatt kicsit átrendeztük a gyerekszobákat, és a sok holmitól megszabadulva a szobák fellélegeztek. Azt vettük észre, hogy a gyerekek szívesebben voltak a gyerekszobákban, és a rendet is egész jól sikerült megtartaniuk.


A szelektálásnak köszönhetően a lakásunk sokkal élhetőbb lett. Nemcsak azért, mert jobban elférünk benne, hanem azért is, mert megnyugtatóbb a környezet, és egyszerűbbé teszi az életet az, hogy nem kell minden nap megküzdenünk a felhalmozott holmikkal.


Szép napot!

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!