A napfény illata

Csak 986 lépés, mégis olyan, mintha elutaznának valahova nyaralni

„Ez a kert jelenleg a mi kis szanatóriumunk. “

 

 

Amikor Marika és férje megvette a Makó szélén lévő, hóval borított kertet, és az elhanyagolt állapotában is nagyon kedvesnek tűnő házikót, még nem tudták, hogy milyen kaland vár rájuk.

 Milyen céllal vették meg a házikót?

A férjemmel a városnak ugyanezen a szélén, egy lakótelepen lakunk, amely közvetlenül a kiskertes övezet szomszédságában van. Megszámoltam egyszer, 986 lépésre van a kertünk a lakásunktól.

 Mivel – mint írtam – lakótelepen, társasházban élünk, azt lehet mondani, a négy fal között, ahol az embereknek a cserepes virágon kívül nincs semmi kapcsolata a természettel, a növényekkel.

Hiányzott nagyon egy kis terület, egy kis zöld, ami a miénk, ahová kimehetünk az emeletről, ahol kikapcsolódhatunk, eltölthetjük az időt a szabadban.

Még indokoltabb volt ez az igény a három kisunokám miatt, akik akkor 7-5-1 évesek voltak, és kellett a kert, ahol kedvükre játszhattak, szaladgálhattak.

A cél tehát elsősorban az volt, hogy „kiszabaduljunk” a lakótelep, az emelet fogságából, hogy friss levegőn, szép környezetben legyünk, és a kislányoknak is legyen életterük.

A legfőbb cél tehát nem a kertészkedés volt, azt csak úgy hozta a sors, megszerettük és beletanultuk szép lassacskán.

Milyen volt az eredeti állapot?

Az eredeti állapotot – őszintén szólva – nem igazán ismertük a vételkor, leszámítva a házikóét, mert azt megnéztük kívül-belül, csak a lakókra  – egerek, de jó sokan –  derült fény utólag.

Február volt, mindent vastagon beborított a hó. Voltak púpok itt-ott a hóban, de ezen akkor nem sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet. A kisház – még akkori elhanyagolt állapotában is – olyan kedvesnek, hangulatosnak tűnt, és a kert maga olyan jó helyen volt a közelsége miatt, hogy egyből döntöttünk, és megvásároltuk.

Gondoltuk, majd jön a tavasz, a jó idő, és elkezdjük szépen rendbehozni, használhatóvá tenni. Elolvadt a hó, és a képeken látható látvány tárult elénk.

Úgy hisszük, vetett fű lehetett valamikor, ami magasra nőtt, és ráborult mindenre, és ez így mehetett éveken át. Az egyik „púp”-ot elkezdtük kibontani, és megnézni, hogy a ráborult száraz fű alatt vajon mi lehet.

 Nagy örömujjongásban törtünk ki, mikor megláttuk a kis kúszó tuját, a másik „púp” alatt pedig tűztövis lapult.

 

Hogyan tervezték a folytatást?

Tudtuk, hogy nem lesz ez kis munka, mire olyanná varázsoljuk, amit elképzeltünk …  bár igazából még most sem értünk teljesen a munka végére. Lelkesített bennünket, hogy „láttuk” a gyönyörű szép végeredményt a lelki szemeink előtt.

Kőművest fogadtunk, és elkezdtük a kisházat rendbe hozatni, felújítani, de mire 2-3 hét múlva a kőműves brigád megérkezett, addigra megérkezett az árvíz is a Maroson.

Az építőanyag (OSB lap a belső borításhoz, járólapok a házba és a teraszra, cement stb.) elejét még kocsival hozták be a kapuig, a végét már a vállukon az utca elejéről, mert addigra feljött a belvíz, és egy-két nap alatt összefüggő „tengerré” vált az utca, és az alacsonyabban lévő kertek.

A mi kertünket még az eredeti tulajdonos feltöltötte. Elmesélte – interneten, mert személyesen sohasem találkoztunk-, hogy vagy 40 kocsi földet hozatott, így a mi kertünk egyedüliként a környékbeli telkek közül nem állt víz alatt, de a földje besüppedt a lábunk alatt. Egyedül a kisház nem volt veszélyben, mert azt dombra építették, 5 lépcső visz fel a teraszig.

Ez meg is pecsételte a 2006-os év sorsát, hónapokon át nem tudtuk használni a kertet, lassan szivárgott és párolgott el a belvíz, békák és szúnyogok újabb és újabb generációi keltek ki, és a pocsolya büdös volt.

Eléggé elkeseredtünk, hogy nagyon melléfogtunk ezzel a kerttel, és ha várunk 3 hetet, valószínűleg eszünkbe se jutott volna megvenni … 


Egyszóval nagyon nem jól indult az egész pályafutásunk a kerttel.


Mennyi, és milyen munkát végeztek?

Erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni! Ki tudná azt felbecsülni, mennyit dolgoztunk azon az elhanyagolt, sok évig sorsára hagyott, gazos, elvadult kerten ….

Csak azt tudom mondani, nagyon sokat!

Azon kívül, amit a házon a kőműves mesterek csináltak, mindent magunk, ketten végeztünk, lassan, apránként az évek alatt.

Szerencsére árvíz nem volt azóta, így a környékünkön is rendbe hozták a 2006 utáni években kissé sorsukra hagyott telkeket, így a környezetünk is sokkal szebb lett.

Kerítést csináltunk a középső telek, és a miénk közé. Megcsináltattuk a kiskaput, térkövekből járdát építettünk, ahová kellett. Másik évben kiástuk az árkot, és bevezettettük az ivóvizet.

Ezen a környéken minden utca földes út, eső után sár van a kocsinyomban, de gyalog remekül járható a fűben.

Időközben vettünk még területet a szomszédos kertből, így a kertünk 600 m2-ről 900 m2-esre növekedett.

Na igen, és a munka is szaporodott. Azt is rendbe kellett hozni… 

Eleinte a kisházat szerszámtárolónak is használtuk, de egy idő után OSB lapokból beton alapra palatetővel szerszámtárolót építettünk (családilag), így a kisház felvette a nyaraló funkcióját.

Vagy 5 évig azt a füvet nyírtuk, amit „örököltünk”, de szép pázsitot akartunk, így vásároltunk egy rotakapát, a férjem felrotálta az egész kertet, és vetettünk fűmagot.

Mikor lehetett növényeket ültetni, és milyen növények kerültek a kertbe?

A telek valamikor szépen gondozott, teleültetett gyümölcsös volt, amiből elég sok gyümölcsfa megmaradt, túlélte a viszontagságos éveket. Birsalmafák, körtefák, almafák voltak, mogyoróbokor, bodzabokor, szőlőtőkék.

Az elején nem is igazán ültettünk semmit. Nem mertünk, mert nem tudhattuk, mi vár ránk az árvíz miatt a következő években, csak igyekeztünk menteni a menthetőt.

A későbbi években a kipusztult fák helyére mi is ültettünk gyümölcsfákat: meggyfákat, diófát, barackfákat.

És  persze tujákat, fügefát, rózsákat, és mindenféle díszbokrokat is. A kerítést gazdagon beborítja az általunk ültetett vadszőlő, szinte átláthatatlan nyáron.

A képeken díszkertnek tűnik, de valójában legalább annyira gyümölcsös is.

A gyümölcsöket a férjem megfőzi pálinkának, a meggyet lefagyasztom, a sárgabarackot, őszibarackot megesszük a fáról.

Rendelkeztek kertészeti ismeretekkel?

Nem igazán rendelkeztünk kertészeti ismeretekkel, sőt, semennyire. A férjem matektanár, én jogász vagyok, és korábban nem is érdekelt ez a dolog.

Hogyan tanulták meg a kertészkedést?

Néztük, mit csinálnak a szomszédok, meg a 90 éves édesapám is mondott tanácsokat főleg a metszésről, permetezésről. Ő mindig is kertészkedett, amíg bírta erővel.

Marika és az édesapja

A legtöbb tudnivalót Bálint gazda honlapjáról olvastuk ki, Ő nemcsak profi szakértő, hanem rendkívül jó a stílusa is, ízesen tud beszélni, fogalmazni. Nagyon szeretjük mindketten olvasgatni a cikkeit.

Én nem túl régóta vagyok a Hobbikertészek csoportban, de ott is rengeteg okos dolgot olvastam. Például az egyik esetben a szamócáról folyt az eszmecsere.

Valaki tanácsot kért, és lefotózta a szamócáját. Valaki megírta neki, hogy a szamóca legalsó, elöregedett leveleit le kell szedni, mert ő szamóca-kertészetben dolgozott, és ott is úgy csinálták. Gyorsan fogtam magam, és kirohantam a kertünkbe, le akartam szedni a mi szamócáinkról az alsó öreg leveleket, de egy se volt.

Este ezt elmondtam a férjemnek, és mondta, hogy ő ezt már megcsinálta. Kipuskázta valahonnan, hogy így kell csinálni.

Az interneten minden kérdésünkre van válasz! Csak beírom a keresőbe, és már tudom is. Főzni is így főzök.

Mi volt a legnehezebb a kert rendbetételekor?

Az okozta a legnagyobb gondot, hogy ennyire hagyták tönkremenni a kertet, a gyümölcsfákat.  Nagyon rossz állapotban voltak!

A férjemnek sok munkájába került, mire visszahozta őket a metszéssel, a permetezéssel az életbe. A sok éven át le nem takarított sok gyom elszórta a magját,  olyan mennyiségű gyommag volt a földben, aminek a kiirtása sem volt egyszerű, tökéletesen még eddig sem sikerült.

 Felrotáltuk a kertet, egymás után többször is, elvetettük a fűmagot … és az első év után a gyomok is kinőttek a fű között. De a fűnyíró a barátunk!

Hány évbe tellett, míg ilyen szép lett a kert?

Körülbelül 3-4 év kellett, mire elfogadható állapotú lett a kert, de minden egyes évben igyekszünk csinálni valamit, hogy még szebb legyen. Tavaly például ki kellett vágni egy öreg ringló szilvafát a ház mellett, idén tavasszal bevetettük pázsitfűvel ezt a részt, így megint változott egy kicsit a látvány.

Mi a kert jelenlegi funkciója?

Ez a kert jelenleg a mi kis szanatóriumunk.

 Itt kikapcsolódunk, élvezzük a friss levegőt, a napfényt, gyönyörködünk a sok növényben, a virágokban.

Tavasztól őszig itt éljük a „társasági életünket”, mert ide szívesen jönnek a barátaink, és a családtagjaink, utóbbiak közül senki nem lakik a városban, sőt a közelben sem. Már az ötödik medencét vettük – mert ugye nem bírnak ki 2-3 évnél többet- , kitesszük a kialakított helyére, és mikor melegünk van, csak beleülünk egy behűtött ital társaságában a vízbe, nézzük a fecskéket, és a repülőket az égen.

Régen, míg itt éltek az unokáim, nagyon központi hely volt a kertben a nagy kék medence.

Ha oda kimegyünk, olyan, mintha elutaznánk valahová nyaralni.

Sosem fordult meg a fejükben, hogy túl sok itt a munka, és nem csinálják tovább?

Egy dolgot megfogadtunk, és betartottunk: soha nem dolgoztunk annyit, hogy belefásuljunk, hogy megutáljuk az egészet, hogy halálra elfáradjunk.

Csak mindig annyit csináltunk egyszerre, ami még élvezetes volt, amit még lelkesedéssel csináltunk. Ha nem volt kedvünk, nem folytattuk. Jó nagy szüneteket tartottunk, erőt gyűjtöttünk, kipihentük magunkat, és úgy folytattuk. Ahogy telnek az évek, egyre hosszabbak a szünetek, és sűrűbbek.

Így nagyon jó dolgozni, és egyben pihenni is.

Mit jelent önnek a kertészkedés?

Nyugdíjas vagyok, van szabadidőm bőven. Két hobbim van: az internet, és a kert. Egyik a téli, másik a nyári.

Szeretem nézni, ahogy változik a kert, szeretem nézni a munkám eredményét, ha lenyírom a füvet, ha kigazolok egy ágyást, ha virágpalántákat ültetek, sikerélményt ad, és a kertészkedés maga olyan remek kikapcsolódás.

Amíg csinálom, hasznosnak érzem magam.

Milyen további terveik vannak a kerttel kapcsolatban?

Amíg bírjuk fizikai erővel, addig biztos csinálni fogjuk (férjem 65, én 63).

Szeretnénk egy csobogót, vagy szökőkutat valahová előre, aminek nemcsak esztétikai szerepe lenne, hanem pihentető szerepe is a csobogó víz hangjának, és hűtené is a levegőt a környezetében.

Szeretnénk még néhány újfajta növényt ültetni, hogy minél változatosabb legyen, mint egy kis arborétum. Jelenleg még nincs igazi konyhakertünk, de van egy szamócás és van egy kis fűszerkert része, de tervben van, hogy kialakítunk egy konyhakertet hátul paradicsomnak, petrezselyemnek, hagymának, fokhagymának.

Jó lenne növelni a kisház komfortfokozatát azzal, hogy bevezetjük az ivóvizet. Tervben van egy kerti tusoló kialakítása is.

Mire a legbüszkébbek a kertben?

A férjem minden bizonnyal a gyümölcsfáira, amiket ő maga ültetett.

Én meg inkább az örökzöldekre, és a bokrokra, amik tavasszal virágoznak, és olyan gyönyörűek, mintha menyasszonyok lennének.

Van vagy 4-5 japánbirs bokor, gyönyörű égő piros virágokkal, és néhány rózsaszínű babarózsa bokor, tudnám nézni órákig, amikor virágzanak, mint a mesében, olyan szép és vannak sárga, gömb alakú virágot hozó bokrok, nem tudom a nevüket, de ezek mind egyszerre nyílnak tavasszal! Én ezekre vagyok a legbüszkébb.

 

Szép napot!
 
Képek: Bagi Mária. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!