A napfény illata

A 11 ezer forintért elkelt kastély

Kapuját két unikornis őrzi.

 

Sok-sok évvel ezelőtt egy őszi szünetben, családoknak meghirdetett túrára érkeztünk először Noszvajra. Akkor megpecsételődött a sorsunk, a kedves programok, a gyönyörű táj, és az egész hely szellemisége annyira magával ragadott bennünket, hogy azóta Noszvaj a kedvenc helyünk. 

Mivel Noszvaj gyerekekkel is nagy élmény, ha tehetjük, elugrunk ide: sétálunk Síkfőkúton a tónál, túrázunk egy városinak is kényelmeset, megnézzük a barlanglakásokat, vagy részt veszünk a programokon. És bár nagyon sokszor jártunk már itt, a kastélyt eddig valamiért kihagytuk. (Talán, mikor először Noszvajra érkeztünk, még nem is volt látogatható.)

Most viszont nemcsak megnéztük, hanem játszottunk is egyet a kastélyban a szellemes idegenvezetésnek köszönhetően. 

Már a bejáratnál megakadt a szemünk a kapuoszlopokon található kőszobrokon, oroszlánok helyett egyszarvúak védik a barokk stílusú kastélyt, melyet 1774-78 között báró Szepessy Sámuel építtetett.

Sokáig azonban nem élvezhette a kastélyt, ugyanis időközben úgy eladósodott, hogy az épületet a legelővel, szőlővel, kocsmával, malommal egyetemben eladni kényszerült gróf Almásy Antal özvegyének, báró Vécsey Annának, aki mindezért 11 000 Ft-ot adott.

A kastély elnevezése is ebből az időszakból származik, De la Motte ezredes a bárónő második férje volt.

A kis kastély falfestményei, gyönyörű freskói  egyedülállóak.  A  lugasokkal és  francia tájképekkel díszített földszinti terem az ezredes honvágyát volt hivatott csökkenteni.

Az épületben van két gyönyörű cserépkályha is: ezeket ma is szívesen elfogadnám. És még mindkettő kitűnően működik,  Magner Károly fazekasmesternek köszönhetően. Ha az utódai között van cserépkályhás mester, jelentkezzen! 🙂

Eredetiek a kastélyban az ajtók, ablakok is, a tölgyfából készült nyílászárók még mindig jól záródnak.

Ahogy a szurokba öntött parkettán sem fogott az idő, az 1700-as években készült parketta nem nyikorog és még mindig gyönyörű. (Szerintem Juditu-nak is nagyon bejönne. 🙂

A kastélyban sétálva elképzeltem, ahogy valamikor élénk élet folyt itt: a madaras szobában hímeztek, susmusoltak a hölgyek, a szalonban színi előadást tartott a kor híres színésznője, Déryné Széppataki Róza, vagy ahogyan az intarziás sakk-asztal hirtelen kártyaasztallá változik, és örökségek, birtokok, néha feleségek kerülnek fel tétre, és látom az angolparkban hosszasan sétáló hölgyeket is, amint napernyőjüket elegánsan forgatják.

A kastély 1869-ben  az Almásyak után a Galassy család tulajdonába került.  A legenda szerint Galassy Gyula felesége, Berta esténként az épület körüli parkban sétált és a fákkal, bokrokkal, virágokkal beszélgetett, amitől azok élettel teltek meg, megfiatalodtak. Ezt az energiát mi is érezhetjük, végigsétálva Berta asszony nyomán.

Nem tudom, mi az igaz ebből a legendából, de hogy ez a vidék tele van energiával, a biztos.

 A kastély utolsó birtokosa a Balla család volt, ők 1930 és 1944 között örülhettek a kastélynak. Majd elhanyagolt állapot, államosítás következett,  volt itt kórház, téesziroda, üdülő, és oktatási központ is.

Jelenleg mint kastélymúzeum látogatható, és ha szeretnénk a kastély közvetlen környezetében megszállni, még az is lehetséges, a Tündérkert Hotelben. 

Mi  is itt szálltunk meg, a gyerekek a kastély angolparkjában szaladgálhattak, a kastély tövében nyuszit simogattak – lévén húsvét volt – és tojást kerestek. Csak ajánlani tudom.

 Szép napot!

A bejegyzés saját képeket tartalmaz. A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!