A napfény illata

A legjobb idézet hálanaplóba, Janikovszky Évától

Tanítani kellene.

 

Szerintem Janikovszky Éva írásaival kapcsolatban mindenkinek megvan a maga személyes története. Én gyakorlatilag akkor találkoztam először a könyveivel, mikor éppen elkezdtem olvasni. A napköziben egy könyvespolcon sorakoztak könyvek, amelyek közül a Ha én felnőtt volnék címűt vettem le először, mert nagyon megtetszettek benne a rajzok.

szív4

Aztán amikor szótagolva, lassan értelmezve elolvastam a könyvet, végképp megszerettem. Annyira vicces, szellemes volt, és később felnőttként újraolvasva már azt is láttam, hogy mennyire igaz.

Az egyetemi ösztöndíjamból ugyanis megvettem a könyveit. A Mosolyogni tessék! címűt már felnőttként olvastam. Nemrég írtam a hálanaplóról, na ez az idézet valóban abba való.


 “Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.

Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni.

Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

szív
Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.
Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.


S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. 

Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat – hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan.

szív2

Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.


Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.”


Írom ezt a bejegyzést, miközben Máté fiam  a kirándulásról hazahozott ebihalakat úsztatja a kis lavórban, éppen most mosom ki az összegyűjtött toboztól kissé összegyantázott kabátját, aminek zsebéből előkerül néhány rozsdás szög is. 🙂

1

„Ha én felnőtt volnék és megnősülnék, olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok a fürdőkádban, és soha semmit sem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok, akár lehullott vadgesztenye, akár rozsdás vasszög, akár összecsomózott spárga, akár eldobott villamosjegy, akár beteg sündisznócska.” (Ha én felnőtt volnék)

2

Szép napot!

A bejegyzés részben saját képeket tartalmaz, (nem saját kép esetén a képekre kattintva elérheted a képek forrását). Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!