A napfény illata

Ötlettündér kerestetik!

Nyerj 100 000 Ft-ot!

 

Szilvi csodás alma-mandarin lekvárja, Annamari porcelángyurmából készített csillagai, mellyel az adventi koszorút díszítette, ez csak-egy egy példa arra, milyen szuper jó ötleteket, fotókat kapok tőletek a blog Facebook oldalára.

lekvár

Ezt a sok jó ötletet látva, nagyon örülök, hogy felhívhatom a figyelmeteket egy nagyszerű lehetőségre.

Legyél Te is #Ötlettündér!

Most indult egy verseny az everydayme.hu oldalon, amelyben a kreativitásotokkal értékes nyereményt nyerhettek. A játék február 15. éjfélig tart.

A verseny első helyezettje 100 000 Ft-os  vásárlási utalványt nyer, a 2-5. helyezett pedig fél évre elegendő Bonux mosószer csomaggal gazdagodhat.

És ehhez nem kell semmi mást tenni, mint jelentkezni az everydayme.hu oldalon a játékra, ahol megoszthatod valamilyen okos ötletedet, kézműves alkotásodat, vagy olyan tevékenységedet, mellyel megvalósíthatod önmagad.

Akik olvasták már a decemberi bejegyzést, megismerhették Elenát. Elena Ötlettündér. Tanácsa, hogy “Nem az a lényeg, hogy mid nincs, hanem az, hogy amid van, azt hogyan használod.”

Nagyon szépen köszönöm azokat a inspiráló történeteket, amelyeket a  decemberi játék felhívásra küldtetek. Annyira szívmelengető volt olvasni a sok-sok kreatív, inspiráló tevékenységről, és arról, hogyan jutottatok el odáig.

Álljon itt 3 a beküldött történetek közül, ami másokat is inspirálhat.

Edit: Az objektíven át másként kezdtem látni a világot!

“Mikor lenyomtam a fényképezőgépem gombját, hogy megörökítsem az őszi Tisza ezernyi színben pompázó látványát, még nem gondoltam arra, hogy ezzel a mozdulattal egy új fejezet veszi kezdetét az életemnek.

Tisza

Az objektíven át, másként kezdtem el látni a világot. Azt a világot, amiben már 45 éve éltem, egyszerre csodálatosabbnak láttam, mint addig. Elém tárult egy új világ, aminek minden szeglete felfedezésre várt.

Úgy éreztem / érzem / benne magam, mint Alice Csoda országban. Minden régi új volt számomra. Mindent meg akartam tudni a világomról. Volt, hogy a sárban gázolva húztam magam után a biciklimet, mert akkor értem rá, hogy fotót készítsek egy díszesen faragott vértelekről, míg máskor a hajamat cibálta a tüskés csipkebokor, mert át kellett bújnom közötte, hogy egy régi sírt felkutassak.

A fotómasinám egyre csak kattogott, régi sírkápolnák, elfeledett szobrok, fehérre meszelt kemencék kerültek az objektívem elé.

Szerettem volna, ha mások is részesei lehetnének ennek a mesebeli látványnak, és nem csak azok, akik itt élnek, hanem azok is, akik még utánunk fognak felnőni, vagyis jövő nemzedéke. Mivel minden dolog fizikai megőrzése szinte lehetetlen, ezért dokumentált formában próbáltam megmenteni ezeket az értékeket.”

Edit

Ildikó: A kreativitásom hagyományt teremtett.

“A családunk számára hosszú éveken át a téli ünnepkör december 6-án Mikulással kezdődött. Egyik évben azonban felvetettem, hogy nekünk is lehetne adventi koszorúnk. Valójában ez semmi másról nem szólt, mint hogy nagyon tetszettek a különféle összeállítások, és szerettem volna kipróbálni, én milyet tudok készíteni. Pusztán az alkotás kedvéért.

Nagyon élveztem mind a koszorú díszítését, mind a vasárnapokat, amikor mindig eggyel több gyertyát lehetett meggyújtani, ahogy közeledett a karácsony.

Ildikó

Az első jelzés, hogy a szüleimnek is tetszett a dolog a következő szülinapomon érkezett, amikor ragasztópisztolyt kaptam ajándékba (az első koszorúhoz még kölcsön kellett kérnem egyet). Így a továbbiakban még könnyebben el tudtam készíteni a koszorúnkat, amiben mindig nagy örömöm leltem.

Egyik évben megbetegedtem, és így nem tudtam beszerezni az  alapanyagokat, azt hittem, megszakad a sorozat. De pont az első gyertyagyújtás előtti szombaton Anyu úgy jött haza a piacról, hogy mindent megvett: koszorúalapot, gyertyákat, még különféle terméseket is kis csomagban, amikkel díszíteni lehetett.

Addigra már nem csak arról szólt az advent, hogy én szívesen alkotok, hanem hiányzott volna a családnak, ha nincs koszorúnk.

Így történt, hogy a kreativitásom hagyományt teremtett.”

Gusztáv: Nagyon élveztem ezt a munkát.

“A paintball hozományaként kezdtem el foglalkozni pólótervezéssel. A csapatunk pólóját terveztem meg, meg a játszatóhelyét is. Nagyon élveztem ezt a munkát. Később egy barátom együttese logótervező pályázatot hirdetett, amire jelentkeztem és engem választottak nyertesnek. Sajnos az együttes már nincs meg, de az emlékei igen. “

Szép napot!

Fotók: Edit, Ildikó, Szilvia. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!