A napfény illata

Levendulás szív

Learattam első „levendulatermésemet” az ültetvényemről! 
Forrás
Na jó, azért ez nem a Tihanyi levendula-mező: mindössze 5 tőnyi fiatalka levenduláról és egy maréknyi levendulavirágról van szó, amit ráadásul még későn is szedtem le: annyira gyönyörűséges volt a teraszon, hogy sajnáltam még alig bimbódzó korában leszakajtani.
De még így is finoman illatozik, úgyhogy elhatároztam, hogy textilszívbe zárom ezt az illatot!

Két gyengém van, – jó, lehet, hogy több is- az egyik a levendula, a másik a textilszív. Íme 2 az egyben:

Először is a levendulát megszárítottam.
Majd előkerült a varródoboz, ahonnan kisebb textil maradékokat szedtem elő.
Papírlapra rajzoltam 2 szívet, mivel kétféle méretben készültek a párnák : az egyik 17 cm hosszú, a másik 12 cm-es. Nem baj, ha nem teljesen szabályosak, egy kis aszimmetria belefér.

A sablont körberajzoltam és kivágtam az anyagokból a mintát. Hogy változatosabbak legyenek a szívek, összevarrtam kétféle anyagot, ebből is szabtam ki szíveket.
Aztán következett a varrás: az anyagok fonákján, kis helyet hagyva arra, hogy a szívet kifordítsam—ebben segített a fakanál,- és vattával és levendulavirággal megtöltsem. Persze nem volt ez olyan egyszerű, mint gondoltam, többször bontanom kellett a varrást, mire rájöttem, hogy csak nagyon lassan, többször forgatva tudom a varrógéppel megvarrni az alakzatot.
Az illatpárnákra varrhatunk akasztót szalagból: ehhez én a blúzok felakasztására szolgáló, és engem viselés során egyébként idegesítő kis szalagot szoktam használni. Most a párnácskák kosárba kerültek.

Ugye milyen szépek! És hogy illatoznak!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!