A napfény illata

Segítség, blogger lettem!

Amikor jó pár évvel ezelőtt először hallottam arról, hogy blog és blogger, arra gondoltam, hogy ilyeneket csak erősen exhibicionista egyedek írnak, azt meg el sem tudtam képzelni, hogy ezeket a naplókat el is olvassa valaki!
Aztán,- amikor az imádott és nagyfokú kreativitást igénylő munkám- pontosabban a munkahelyem egyik pillanatról a másikra megszűnt, a kreativitáscsomagomat a családomra zúdítottam. Újabb és újabb ötletekre éheztem, és a keresőkbe kulcsszavakat beírva eljutottam szebbnél szebb oldalakra, remek ötletekre leltem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is blog olvasó lettem!
A napfény illata gondolata egy havas tavaszi reggelen jutott az eszembe. Szörföztem a neten, gyűjtöttem az ötleteket, próbáltam kihasználni az utolsó perceket is, amíg a gyerekek alszanak, amikor egyszer csak bevillant: tovább kell adnom ezeket a begyűjtött apró boldogság-morzsákat, amelyek megédesítik a mindennapokat. Olyan blogot szeretnék, amelyekben az ötletekhez, receptekhez, kézművességhez nem kell lakberendezőnek, cukrásznak lenni és nem kell hozzá egy fél kreatív boltot sem megvásárolni. Egyszerű, hétköznapi, mégis csodás dolgok: az élet apró örömei.
Tehát itt és most: segítség, blogger lettem!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!